A szokásos. Sérülések, kihagyott helyzetek, izgalom, késői gól. Sajnos az utóbbi időkben ezek jellemzik az Arsenal játékát. Ha legalább 50 %-os lenne a helyzetkihasználás minden meccset 5-6 góllal nyernénk. De sajnos nem megy ilyen könnyen. Jól kezdtünk, helyzeteket alakítottunk ki(milyen meglepő) gól pedig sehol. Így csordogált szépen a mérkőzés, és akkor! Hleb kiharcolt egy büntetőt. A legmagabiztosabb büntetőrúgónk állt oda, Van Persie. A lehetetlen pedig megtörtént a Casper Smeichel aki az egész mérkőzésen csodálatosan védett kifogta a büntetőt. Valószínűleg a legtöbb szurkoló ereiben megállt a vér. Tapasztalatból mondom. Az addig hevesen verő szivem egy csapásra lelassult. Szédülni kezdtem, és szinte csak fél percel későb fogtam fel hogy a büntető kimaradt. Van Persie, aki legbiztosabb lábú játékosunk, büntetőt hibázott!! Ezekután pedig folytatódott minden tovább. Helyzetek gól nélkül. DE aztán! A 81. percben, Hleb csodás paszt adott két védő között Fabregasnak aki védhetetlenül kapuba bombázta a labdát. Akkor pedig pár percre elmúlt a feszültség, a helyét átvette az óriási öröm. A meccs pedig folytatódott. A pálya szinte felborult. Szinte meg triplázhattuk volna az előnyt, de ahogy már megszokhattuk, kimaradt minden. Aztán a lefújás után megkönnyebültem tudhattuk magunkévá a 3 pontot. Amellyel még mindig ott vagyunk a bajnoki címért folytatott küzdelemben.