Nagyon szomorú vagyok. Nagyon szomorú mert hiába izgultam ismét hónapokon át végülis cska a nagy semmi marad. Legalábis úgytűnik. Ugyan csak 3 pont a hátrányunk a MU-val szemben és még megyünk hozzájuk és ők is mennek a Chelseahoz. De ezeken a meccseken kívül még botlaniuk is kell. Mi viszont nem, egyszerűen nem tudjuk megnyerni a minden hátralévő meccsünket, főleg mert mennünk kell az Old Traffordra.
Történtek már az Arsenallal csodák, ha idén is történne akkor én lennék a legboldogabb ember a világon. Istenem de szép is lenne...
A Chelsea ma megsemisített minket. Nem bírtuk tartani őket. Bár Sagna góljával vezettünk, de később Drogba villant kétszer (az egyenlítő gól les volt és szerintem soakt rontott a helyzetünkön). Bac ráadásul meg is sérült ami szintén nem túl jó jell a továbbiakra nézve.
Ha nem nyerünk semmit, én akkor sem fogok haragudni a csapatra. Ahoz túlságosan is megszerettem ezeket a srácokat. Ismerem mindegyikük mozdulatait, a stílusát a viselkedését és egyszerűen nincs most szivem lehordani őket.Az Arsenal a legrosszabb szerető. Hónapokig hiteget aztán újra és újra cska a csalódás marad. Írta Hornby a Focilázban. Milyen igaza volt.
Miért lett ez ilyen fontos nekem? Nem kéne hogy így legyen. Nem kellene ennyire kötődnöm egy klubbhoz. Mégis mi károm származik abból ha nem kerül be mégegy trófea a gyűjteményükbe? Semmi, de mégis borzasztóan fogom érezni magam, akárcsak most.
Reményledjünk a csodában...