Arsenal FC

Vasárnap ugyebár Chelsea meccs és minden magára valamit is adó Arsenal szurkoló már most nem bír az idegeivel.
Nekem például a tegnap estém ráment az esélyletolgatásokra amelyeknek a szintje jócskán megállt a mi lenne ha.... szintnél. Ha az Arsenalról van szó akkor előjönnek az én kis babonáim. Például minden meccset a csapat hazai mezében kell megnéznem, nyakamban sállal és csuklószorítóval. Fontos meccseken, amilyen a szombati is lesz pedig még az Arsenalos arannyakláncom is rajtam lesz. Ezek elengedhetetlen kellékei a meccs nézésnek mert ha bármelyik is hiányzik akkor semmi esélye a csapatnak. Például mikor a Pompeyval egy rendkívül szar meccsen 0-0-át játszottunk utólag vettem észre hogy nem vettem fel a csuklószorítót és napokig azon gondolkodtam hogy mi lett volna ha rajtam van...
Akkor talán Rosicky utolsó percekben leadott lövése nem a kapufa rossz oldala mellet száll el...

Most például az eggyik hozzám hasonlóan őrült szurkolótársam hívta fel arra a figyelmemet hogy mindenképpen mi fogunk nyerni. Miért? Mert ez mondják a számok.
Mi voltunk azok akik utoljára megverték a Chelseat a saját pályáján, és most mi törhetjük meg a már évek óta tartó hazai veretlenségüket.

Ráadásul az előző szezonok során elért eredmények alapján is nyernünk kéne.
Hiszen:

2003/2004: Oda vissza megvertük őket, bajnokok lettünk.
2004/2005: Két döntetlent játszottunk
2005/2006: Oda vissza megvertek minket.
2006/2007: Két döntetlen.

E szerint idén is odavissza kell megvernünk őket. Ennek az egyik fele már teljesült, és ha teljesül a másik is akkor elvileg a bajnokságot is meg kell nyernünk.

Valószínűleg ma sem lesz nyugalmas az éjszakám és ezen fogok elmélkedni.