Ha félgőzzel is és elég lötyögősen, de pár villanással 2-0-ra megvertük a másodosztály eggyik középcsapatát és ezzel bejutottunk a legjobb 32 közé.

Mint mondtam eléggé félgőzzel és könnyelműen játszottunk. A Burnley ráadásul egy kapufával nyitott. Szerencsére Toure a 9. percben remek labdát adott Eduardonak aki higgadtan kapuba gurította a labdát a bizonytalan Gabika mellet. Aztán elkezdtünk tili tolizni volt pár lehetőségünk, a legnagyobb helyzet Gilberto fejesénél alakult ki. Bendtner is ollózott eggyet, de összeségében többet próbálkozott a Burnley. Az már más kérdés hogy mekkora sikerrel. Ez pedig nem az acélos védelmünknek volt köszönhető. Senderos és Traore is sokat hibázott az első játékrészben. Diaby kifejezetten jól játszott a középpályán, cselei rendre bejöttek de mintha ő sem vette volna túl komolyan az ellenfelet.

A második játékrészben sem változtak sokat a dolgok. Továbbra is próbálkozott a Burnley, a védősorunk viszont feljavult Senderos és Traore, utóbbit mégis lecserélte Wenger, helyére Hoyte állt be. A kontrákból mindig veszélyesek voltunk, de olyan komoly ziccert igazából nem dolgoztunk ki. Alan Wiley viszont végérvényesen eldöntötte a meccset, mivel a 60. percben kiállította Laffertyt, miután páros lábbal messziről rácsúszott Gilbertora. A 75. percben pedig eldőlt a meccs, ugyanis Eduardo fantasztikus indítása után Bendtner elvitte a labdát Király mellet és a hálóba pofozta a labdát.

A meccs legjobbja Eduardo. Egy gól és eggy gólpassz, valamint összjátékban is fejlődik.
Nagyon jó volt még Sagna és Eboue is, aki Toureval együtt az utolsó mérkőzését játszotta az Afrika kupa előtt.