Arsenal FC

Erre is lehetett számítani. A Milan tulajdonképpen a teljesen feladta az előrejáték lehetőségét és próbálták kivédekezni a meccset a világ eggyik legjobban támadó csapata ellen.

Nézzük akkor az eseményeket szépen sorjában.
Elég rosszul kezdődött a meccs hiszen Kolot 4 perc után le kellet cserélni, miután Pato belerúgta a labdát. A jelek szerint kiújult az Afrika kupán összeszedett izmosérülése és 4 hétre kidőlt. Komolyan mondom el sem tudtam volna képzelni ezt a meccset anélkül hogy valaki lesérüljön. Szóval Toure helyére beállt Phil, aki az eggyik legjobb játékosunk volt és remekül megakasztotta a Milan próbálkozásait. Az uttóbi időben amúgyis remekül játszott most ismét itt van előtte a nagy lehetőség.
Innentől kezdve átment tapogatózásba a dolog. Támadtunk, csak éppen nem mertünk eléggé kinyílni. Tartottunk az ellenféltől mint a tűztől. A lehetőségeink persze így is megvoltak, mindig csak az utolsó passz hiányzott. Sokak szerint nagyon unalmas meccs volt kevés ziccerrel és igazán nagy gólhelyzettel, és bár ezek az emberek szinte mind semleges szurkolók voltak akik csak a futball örömeiért nézték meg ezt a rangadót azoknak valóban nem volt túl kielégítő a látvány. A szurkolók persze másképp látták a meccset. Én pl minden eggyes passznál megremegtem, féltem hogy elpattan, hogy pontatlan lesz, hogy eladjuk, vagy bármi más. Persze voltak kifejezetten látványos pillanatok is a meccsen. Eboue például gyönyörűszépen elfektette Maldinit, Flamini pedig bohócot csinált Pirlóból.
Szóval az első félidő a kóstolgatással telt el, és igazából a végére pörögtek föl az események. Igazából sajnáltam is hogy lefújta az első félidőt a dán játékvezető. Emlékezetes volt még az első játékrészben Jens hatalmas félpályás kidobása Adebayor felé amiből helyzet is lehetett volna ha lökés címén meg nem éllítja az akciót a spori. Persze... lökés... Az ilyet a bajnokságban be nem fújták volna kéremszépen.
Mondjuk végig jellemző volt hogy Adera próbáltuk ráerőltetni a labdákat. Főleg Cesc próbálkozott, és a passzai rendkívül jók voltak. Adet viszont általában megzavarták vagy önnön hiája miatt nem tudott ezekkel a lehetőségekkel mit kezdeni.
Igazi futballt igazából az első félidő első negyedórája hozott. Na ott igazán pörögtünk és jöttek a lehetőségek, de nem igazán tudtuk őket kihasználni. Ismétcsak hibásak voltak az utolsó passzok. Ha pedig lövőhelyzetbe kerültünk akkor is csak Kalac kezébe lőttük a labdát. A Milannal pedig a második félidő első perceiben megtörtént az ami nálunk az első félidőben ugyanekkor. Kidőlt egy védőjük, névszerint Nesta. Na itt remegett meg kicsit a hátvédsoruk és mint már írtam, megvoltak a lehetőségeink. Wenger 15 percel a meccs vége előtt kezdett igazán kockáztatni, ugyanis behozta Bendtnert a bal szélen ismétcsak örlődő Eduardo helyére. Nick nem igazán váltotta meg a világot. Volt egy lövése ami a nézők között landolt és néha még Adet is sikerült megzavarnia.  A 89. percben aztán bejött Walcott is, aki valódi csodacsere lett volna ha a hajszálpontos beadását Ade a kapuba fejeli és nem a felsőlécre. Ez bizony nem a togói meccse volt. Bár a fejesnél tisztán láthatóan visszahúzták a mezénél fogva.
A visszavágóra tehát minden nyitott maradt, és ezzel a gólnélküli döntetlennel mindkét csapat veszített valamit. Mi azt hogy egy esetleges győzelemmel erlőnnyel utazzunk a San Siroba ahol a legutóbbi kirándulásunkkor 5 gólt vágtunk az Internek. A Milan pedig az esetleges idegenben lőtt gól előnyét puskázta el. Ha idegenben gólt lőnénk, és erre minden esély megvan hiszen már a Milannak is támadnia kell, (elvégre büntetőkre csak nem játszhatnak) így az üres területeken kontrákból nagyon veszélyesek lehetünk. Bízhatunk abban hogy addigra visszatér Rosicky és talán van Persie is.