Nem igaz basszameg, nem igaz!
Két hete nem tudunk nyerni, ez több mint elszomorító. Komolyan már valami kozmikus összesküvésre gyanakszom ami az Arsenal ellen szövődött.

Na nézzük pontosan mi történt.
Teljesen normálisan kezdődött a meccs, a bajnak még a legkisebb jelét sem lehetett tapasztalni. Próbáltuk feltörni az ellenfél védelmét ahogy az lenni szokott.
Néha persze kitámadott a Villa ahogy azt egy masszív, szívós csapatnak szokás.
Jó kis csapattá kovácsolta össze ezeket a játékosokat O'Neil.
Nekem kifejezetten tetszenek a meccseik, viszonylag látványos attraktív futballt játszanak, minőségi a játékoskeret. Carew, Young, Barry,Carson,Reo-Cocker. Az Angol futballban járatos embereknek ezek rendkívül jól csengő nevek.
Vezetést is szereztek. Bár a gólt nem ők lőtték hanem Senderos aki rendkívül szerencsétlenül ért bele egy lapos, és erős beadásba. Kétségtelen hogy jobban is megoldhatta volna a helyzetet, főleg azért fájó a dolog, mert nem sokkal a gól előtt nagy lehetőséget puskázott el a másik kapu előtt.
Na itt húzott egy nagyon érdekeset Martin O'Neil.
Lehozta Reo-Cockert és behozta a masszív védőt, Zat Knightot.
Magyarul alakalmazta azt a módszert amit általában felhasználnak az ellenfeleink amikor valahogy találnak egy gólt. Bebetonozzák magulat a saját tizenhatosuk előterébe.
Még az első félidőben cserélt mégegyet a Villa menedzsere hiszen Curtis Davis megsérült. A Helyére Osburne állt be.
Walcott nagyon meggyőző volt csatárként, lendületesen és gólveszélyesn játszott. Remekül húzta szét a védelmet.
Viszont a gól után szinte kiveszett midnenféle kreativitás a csapatból, és elkezdtük erőltetni az ívelgetéseket. A félidő végén viszont abból, hanem egy tipikusan arsenali támadás végén került helyzetbe Fabregas, aki nagyon csúnyán eltörte a labdát. Nagyon viszaesett a szezon eleji formájához képest a spanyol és most nem is volt senki, aki át tudta volna venni a karmesteri pálcát tőle. A mezőnyben talán Hleb volt a legaktívabb, az ő megmozdulásai okozták a legtöbb zavart a Villa masszív védelmében
Wenger behozta a rendkívül halovány Diaby helyére Bendtnert és ezzel mintha egy csapásra feljavultunk volna.
Bár valódi 100%-os ziccert még akkor sem sikerült kialakítani, de a kellően magas nyomás ami a vendégek védelmére tornyosult már megvolt, és csak idő kérdése volt hogy mikor törnek meg.
Nos erre a legutolsó percig kellet vérni, mikor is Bendtner egyenlített.
Nem igazán érdemeltük meg még az 1 pontot sem. Borzalmas hullámvölgyben vagyunk, és bár a Milan ellen még egy ilyen 1-1 is továbbjutást érne, a San Siroban jóval jobb teljesítményre lesz szükség.