Hát mit is mondhatnék. Talán azt hogy: -Igen, ezt kell játszani gyerekek!
Simán kivertük a címvédőt, rendkyvül taktikus és látványos játékkal. Az utóbbi hetek után ez a meccs maga volt a mennyország, és ez megadhatja a lökést a további bajnoki mecsekre is.
Legutóbb egy kupadöntőt vártam ennyire mint a tegnapi meccset. Már délelőtt csak a felállásra, a lehetséges taktikára, a kulcsemberekre a párharcokra és persze magára az összecsapásra gondoltam. Délután ez az izgalom méginkább fokozódott egészen a meccs kezdetéig ahol már vérnyomásom az egeket verdeste a húgy kezdett csorgadozni a lábamon és az Arsenal sálam amit hagyományosan markolászok idegességemben a meccsek közben, már nagyon összegyűrődött. A meccs maga pedig még csak most kezdődöt...

A Milan 20 percig tartotta a lépst, utána már szinte csak mi támadtunk, és bár voltak lehetőségei a hazai csapatnak, ezek általában mind elkerülték a kaput. A legnagyobb helyzetük az volt, mikor Pato brazilos könnyedséggel beemelte a labdát Almunia két szép kezébe. Inzaghi, akitől leginkább tartottam, most csődöt mondott és csak a szokásos kis reklamációival tűnt ki.
Kaká is csődött mondott, igaz egy hajszálnyival jobban játszott mint az odavágón, és a megindulásainál tényleg meghűlt a vér az ereimben, ennél többre nem futotta neki.
Pirlo-t akitől szintén nagyon tartottam szinte észre se lehetett venni, még a nagy Gattuso is meghajolt előttünk, de főleg Flamini előtt aki megint sokat robotolt, szerelt, passzolt stb stb.
Apropó szerelés. Kaká valószínűleg örökre elátkozza Flamster nevét, mert ahányszor ez a fiú leszerelte a világ legjobb játékosát az tanári volt.
Tanári volt Gallas és Senderos munkája is. Igen Senderosé is, hihetetlenül nagyot játszott megint, kezdi valóban megtalálni a formáját. King Kolonak pedig nagyon fel kell ráznia magát ha meg akarja tartani a helyét a kezdőben.
Sagna is Clichy azt csináltak amit kellet. Sagna kicsit kevesebbet ment fel a támadásokkal, igaz Clichy sem e téren tűnt ki, neki azért voltak olyan cselsorozatai amiken tátva maradt a szám. A szereléseivel pedig főleg a korai magömléssel küszködő nézőknek gyűlt meg a baja. Na meg a Milan támadóinak...
Eboueban megint csalódnom kellet. Eléggé kilógott a sorból, nem találja a helyét ott a középpályán. Ráadásul egy buta szabálytalankodás után még egy sárgát is begyűjtött, nem csodálkoztam hogy Wenger lecserélte.
Diaby sem tűnt ki, de valamivel hasznosabb volt mint az elefántcsontparti társa. Főleg az első félidőben.
El is érkeztünk a csapat két legerősebb pontjához. Hlebhez és Fabregashoz.
Mondtam hogy az olaszok nem igazán tudnak mit kezdeni a technikás, jól cselező játékosainkal, és ennek következténen Hleb csillogott villogott. A cselei engem ámulatba ejtettek, a Milan védőit pedig szégyenbe hozta. Elképesztő ez az ember.
Fabregas meg végre az igazi Fabregas volt. Ha még nem is a szezon eleji forma, de lőtt egy csodás 30 méteres gólt ,küzdőtt hajtott, lőtt még egy kapufát is az első félidőben, csodálatos labdákat adott és szerzett. Soha rosszabat Cesc!
Adebayor pedig hozta a kötelezőt. Fizkiálisan végigbírta a meccset a 4 Milan védővel szemben, sőt technikai repertoárjából is megmutatott pár trükköt. szóval rá sem lehet panasz, főleg hogy lőtt egy gólt is Walcott csodás passzából. Ezzel megtörte a BL átkot. Megszerezte tehát első Európai kupagólját az Arsenal színeiben.
Walcott is remekül játszott eboue helyén, a gól előtti szituációban miután lefutotta Kaladzet, fel akarta rúgni, de Theo felpattant és gólpasszt adott Adenak.
A kapuban Almunia nagyon megabiztosan hozta le a mecset, egy kirívó hibát sem láttam tőle. A meccs végére még Gilberto jött be Hleb helyére, de ő szerintem labdához sem ért.